V. Terem

HISTORIZMUS ÉS SZECESSZIÓ

Farkasházy Fischer Jenő (1863-1926) a Millennium, a honfoglalás évfordulójának évében, 1896-ban vásárolja meg a herendi gyárat. Fischer Mór unokája korábban Londonban, Berlinben, Párizsban tanult, 1893-1896 között az ungvári „porcelánfestödét” vezette és a porcelángyártás nemzetközileg is ismert szaktekintélyévé vált.

A millenniumra való készülődés Herendet is felpezsdíti. Az 1890-es évek legvégén a nemzeti motívumok, a 17. századi magyarországi fajanszok és úrihímzések közel-keleti, török motívumokkal gazdagodó ornamentikái, szegfűs, tulipános, gránátalmás díszítményei értékes színfoltjai a herendi díszítőművészet történetének.

A közkedvelt, máz alatt kobalttal megfestett porcelánok a mázas égetést követően gyakran a különösen gondos és aprólékos arany festéssel válnak teljessé.

A kísérletező művész coulé (folyatott) lágy porcelánmázak, a kristálymázak, a lüszterek és a finom pâte sur pâte technikával (fr. szó szerint: massza a masszán; dombormű az eltérő színű alaptesten) készült vázái és díszedényei a szecesszió világkiállításán, 1900-ban, Párizsban aranyérmet nyertek.

KÍGYÓS DÍSZVÁZA

A századforduló idején, a koppenhágai porcelángyárból indult hódító útjára néhány újszerű porcelántechnika. A művészeti újdonságok iránt fogékony Farkasházy is hamar bevezette Herenden a máz alatti festést, a kristályos és csurgatott mázakat, valamint a pâte sur pâte („massza a masszán”) technikát, azaz a tárgyakon plasztikusan alkalmazott növényi és ornamentális díszítéseket.

KÜLÖNBÖZŐ MÁZKÍSÉRLETEK DÍSZVÁZÁKON