VI. Terem

KISPLASZTIKÁK

A nemzetközi kiállítások (Párizs 1900, Szentpétervár 1900/1901, Saint Louis 1902, Milánó 1906, Torinó 1911) elismerései egyelőre nem sejttették, hogy a gyár fejlődése megállt. Az első világháborút követően a gondok sokasodtak, lényegében csak az 1930-as évekre talált ismét magára Herend. A változást és a fordulatot az 1935-ös Brüsszeli Világkiállítás nagydíja jelezte.

A manufaktúra 19. századi történetében a porcelánplasztikáknak csekély szerepe volt, a 20. század első felében azonban számos porcelánszobor készült a kor divatjának, elvárásának megfelelően. A hagyományos Herendi asztali edényeken, kávés- és teáskészleteken kívül a polgári otthonok kedvelt dísztárgyait gyártotta Herend. A manufaktúra a harmincas években szinte valamennyi ismert magyar iparművésszel kapcsolatban állt. Nagy számban születtek kvalitásos, a kor ízlésére jellemző plasztikák.

1920-tól a 70-es évekig számos tervező művész dolgozott Herendnek; a teljesség igénye nélkül: Anka Ilona, Csapváry Károly, Bánó Pál, Brand Ágoston, Edvi Illés György, G. Fekete Géza, Gácser Kata, Gadi Lajos, Gondos Géza, Horvay János, Hubay Andor, Huszár Adolf, Huszár Imre, Kelety Sándor, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Kovács Margit, Krupinszky László, Ligeti Miklós, Lipthay Mária, Lonkay Antal, Lőrincz István, B. Lőte Éva, Lux Elek, Markup Béla, Maugsch Gyula, Papini Kuzmik Lívia, Pásztor János, Pohárnok Zoltán, Reményi József, Richter E. Piroska, Sinkó András, Szilágyi Nagy István, Telcs Ede, Ullrich Károly, Vastagh Éva, ifj. Vastagh György, ifj. Vastag Györgyné, Vincze Pál, Bakos Éva, Boldogfai Farkas Sándor, Bruck Tibor, Buza Barna, Hanzély Jenő, Horváth László, Huszár Imre, Cs. Illés Irén, Olcsai Kiss Zoltán, Pázay Pál, Rákosi Mátyásné, Szittya Horváth Éva, Torma Istvánné, Tóth János.

CSIKÓS FIGURA

Vastagh György: Csikós – plasztika az 1930-as évekből.

SZARVASHALÁL

Lőrincz István figurája. A tervező egyike Herend legtermékenyebb művészeinek.

TOPORCI MADONNA

Felvidéki, későgótikus fa Madonna-szobor nyomán készült 1940 körül.